Dita's Diary

Megpróbálok betekintést nyújtani az életembe. Ha érdekel, elolvasod, ha nem, akkor sem fogok esténként álmatlanul forgolódni az ágyamban....

Friss topikok

  • Firin Edhel: Nekem megvan. Olvastam. nagyon jóóóó(= (2009.11.09. 23:23) Esik...és esik...és esik...-.-"
  • Dita^^: :) én kifejezetten imádom a Rammsteint*.* alapjáraton és sem kedvelem a német nyelvet, de ők máso... (2008.12.22. 16:08) ...
  • Dita^^: Rimmel a márkája:D am csak kérdezz nyugodtan, ha gondolodXD (2008.11.07. 17:57) Fehér alapozó...:D
  • Dita^^: Igen, igen tudomXD Te is ien őrült fantikus vagy, mint én...XD Ne baj, egységben az erőXDXDXD (2008.11.02. 20:08) Örök szenvedély^^
  • Dita^^: oh nagyon szívesen...XD (2008.08.30. 22:56) Szökés MaratonXD

Linkblog

HTML

Megint csak úgy...

2008.11.15. 10:33 | Dita^^ | Szólj hozzá!

 

Keringő a Halállal
 
- Nyáron valahogy sokkal szebb a város. –gondolta Sarah, miközben a kirakatok előtt sétálgatott. –Istenem már ennyi az idő. –kapott a fejéhez –Még be kell fejeznem a Dior cikket.
Leintett egy taxit és 10 perc múlva már a laptop előtt ülve dolgozott.
- Sosem fogom ezt befejezni. Nem tudom, mit írhatnék még. De egy ilyen kis csökött cikkel nem állhatok Katy elé. Helyből kiugrana a magas sarkújából. Azt hiszem, megyek és kibontok egy üveg pezsgőt.
A hűtőhöz érve azonban meggondolta magát. Felkapta a telefont és már tárcsázott is.
- Szia Gwennie. Ráérsz most?
- Szia Sarah. Miért is?
- Csak arra gondoltam, átjöhetnél. Iszogatnánk, beszélgetnénk, ilyesmi.
- Jól hangzik. Félóra és ott vagyok.
- Remek, akkor várlak.
Miután letette a telefont, máris újra tárcsázott.
- Hallo? Jó estét! Igen, ööö a szokásos vacsorát szeretném rendelni. Igen, igen a megadott címre. Köszönöm szépen. A viszont hallásra.
- Na, ezt is letudtam. Legalább lesz valami kaja itthon. Bár nem hiszem, hogy Gwen enni fog. Sosem eszik. Nem is értem, hogy lehet még életben.
Sarah végül mégis csak kinyitotta azt az üveg pezsgőt. Egy csinos kis pohárral a kezében leült az ágya szélére. Kinézett az ablakon és hirtelen azon vette észre magát, hogy megint az az elégedetlen érzés gyötri. Hetek óta nem tudott szabadulni tőle és kezdett betelni a pohár.
- Csak egy. Egyetlen egy normális srác. Hát olyan nagy kérés ez könyörgöm. Nem hiszem. Hihetetlen. Itt vagyok 26 évesen és nem találtam egy olyan pasit, aki esetleg többet akart volna egy éjszakánál. Szánalmas vagyok.
Mire Gwen odaért, Sarah szinte az egész üveget felhörpintette.
- Szijjjjjja Gwennie! –dőlt barátnője nyakába Sarah.
- Mi van veled? Te ittál? Bűzlesz, mint valami csöves.
- Én? Ugyan már! –legyintette nevetve – Na, gyere már be! Ne ácsorogj ott kinn!
- Sarah, te berúgtál.
- Nem is igaz! –fintorgott, majd kecsesen átesett a nappaliban árválkodó puffon.
- Istenem! Jól vagy? –rohant oda Gwen.
- Persze, jól. Nincs semmi bajom.
- Gyere szépen! Ezt itt letesszük. –vette ki a poharat Sarah kezéből. –De mi ütött beléd? Nem szoktál ilyet csinálni.
- Én… én csak… én…
Hirtelen zokogás tört rá. Gwen csak ült mellette és nem értette, mi történik barátnőjével.
- Sarah. Hé, Sarah?! Nyugodj meg szépen és mondd el, mi bánt.
- Minden, érted? Az egész tetves életem. Nézz rám, egy csődtömeg vagyok!
- Te meg mi a fenéről beszélsz? Sikeres vagy, fiatal, szép és okos.
- És totálisan szingli.
- De ezt csak is magadnak köszönheted. Mindig csak a rossz fiúkra buksz. Ne csodálkozz, ha faképnél hagynak. Az ilyen srácok sosem javulnak meg.
- Nem tehetek róla Gwen.
- Jaj Sarah… - sóhajtott –Tudod, mit? Holnap lesz egy koktél parti szerű fogadás a cégnél. Gyere el velem. Hátha végre normális pasival is találkozol.
- Holnap? De hát nincs egy rendes göncöm.
- Ezt most meg sem hallottam. Kincsem, nézz már be a szoba méretű gardróbodba. Azt hiszem, találni fogsz valamit. Most pedig jobb lesz, ha lefekszel.
- Nem, nem tudnék aludni. Ha megkérlek, hozol nekem egy zsepit?
Időközben csöngettek. – A franc… Gwen, könyörgöm, nyisd ki az ajtót. Tuti, hogy hozták a kaját, de én ilyen fejjel oda nem megyek.
- Jó, jó. Mindjárt átveszem.
Hé, öreg ráragadtál a csengőre, megyek már… Hihetetlenek, ezek a futárok. –mérgelődött Gwen, ahogy átvágott a nappalin.
- Jó estét! Meghoztam az ételt.
- Igen, köszönöm. Itt a pénz, a többi a magáé. Viszlát.
És már rá is csukta szerencsétlenre az ajtót.
- Mi jót rendeltél? –kérdezte Gwen, miközben csomagolta ki a meleg vacsorát.
- Csak a szokásosat. Sült tészta, meg bambuszos csirke.
- Jól hangzik. – húzogatta szemöldökét Gwen.
- Ha éhes vagy, nyugodtan egyél.
- Te nem kérsz?
- Szerinted? Örülök, hogy nem hányok mindjárt a padlóra.
- Jó étvágyat!
- Te kérdezted. –nevetett Sarah. –Egyébként, ha kiszedted, igazán ide jöhetnél. Olyan kellemes átüvöltözni az egész lakáson.
- Hogy mondod?
- Gyere be a szobába, ha kiszedted a kaját! –üvöltött Sarah, ahogy csak bírt.
- Jó, jó. Azért nem kell kiabálni.
Gwen egy hatalmas kupac sült tésztával és egy jó adagnyi bambuszos csirkével felszerelkezve beballagott a szobába. Letette a tányért az üvegasztalra, majd neki látott az evésnek. Sarah végig feküdt az ágyon és bámulta a plafont.
- Te Gwen, most már tök jól érzem magam.
- Ideje már. –nevetett –Ha még egyszer arra kell idejönnöm, hogy becsíptél, esküszöm, elverlek.
- Igen, mama, értettem! Na, de a holnappal kapcsolatban. Milyen buli is lesz ez pontosan?
- Csak a szokásos pofavizit. Megjelennek az emberek, jó pofiznak egymással és reménykednek, hogy valami jó kapcsolatra tesznek szert. Nem sok kedvem van menni, de Harry ragaszkodik hozzá. Állítólag neves üzletemberek is lesznek ott.
- Hm… És te azt akarod, hogy ÉN ide menjek el? Te nem vagy magadnál.
- Most miért ne? Egy próbát megér. Mi van, ha pont holnap pillantod meg a nagy őt.
- Szép álom.
- Ne kezd megint! Jössz és kész. Vedd fel azt a fekete estélyit, azzal az ezüst Manolo-val.
- Jó, jó. És mikor kezdődik?
- Olyan 7 fele.
- Hm… Majd, még hívj fel, hogy pontosan hogyan is lesz. Basszus!
- Mi az?
- Nem fejeztem be a Dior cikket. Katy meg fog ölni. Azt a…
- Hé! Nehogy káromkodni merj!
- Jól van már…
 
Gwen fél 12 körül taxit hívott és magára hagyta Saraht, aki addigra már teljesen józanon tett-vett a lakásban.
- Be kell fejeznem a cikket, de nincs semmi használható ötletem.
Megfogta a laptopot az ágy közepére tette, hozott egy nagy pohár narancslevet és elhatározta, addig nem kel fel, míg kész nincs. Talán hajnali 2 is elmúlhatott, mire az utolsó simításokat is elvégezte. Letisztázta a szöveget, elmentette és megkönnyebbülten kapcsolta ki a gépet. Hulla fáradtan bevánszorgott a fürdőbe, egy gyors zuhany után krumplis zsákként zuhant az ágyába. Álmában viszont igencsak furcsa dolgot tapasztalt. Máskor is álmodott már helyes fiúkról, legtöbbször valami színészről vagy énekesről, aki véletlen módon belé szeret és életük hátralevő részét együtt töltik. Hatalmas házban élnek, gyerekek, kocsi, bernáthegyi a lábtörlőn. A mostani álom azonban más volt. Túlságosan is élethű. Valóban érezte a férfi érintését, teljesen megbabonázta gyönyörűen kéklő szeme és nem tudott szabadulni arca angyali csillogásától. Egy tánc nem több, ennyit töltött az álombeli férfival, mely teljességgel elrabolta szívét. A reggeli óracsörgésre azonnal felébredt, ami nála a kivételes esetek közé tartozott. Munkába menet is a titokzatos álomférfi járt az eszében. Nem tudta kiverni a fejéből. –Bárcsak létezne. Nem kérek sokat, csak hogy ő és én. Ennyi. –Mintha alkudozott volna magával, miközben a taxiban zötyögött a szerkesztőség felé. A nap igazán gyorsan röppent el. Sarah szinte észrevétlen volt. Katy meg is jegyezte, hogy nem beteg véletlenül, mert sosem szokott csendben üldögélni. Délután 4kor leadta a munkát és haza indult. Túl óráról most szó sem lehetett. El akart készülni és valódi pompával vonulni az esti fogadásra. Nem bírt ellenállni a kísértésnek és betévedt az egyik kedvenc ruhaboltjába, hogy estélyit keressen. Végül egy elegáns fekete, testhezálló, alul rakott szoknyás estélyit választott. Egy hatalmas fehér masni díszelgett a szoknya balalsó részén. A pántnélküli mellrészt pedig egy egyszerű, mégis csodásan festő gyöngysor díszítette. Az örömtől kipirulva indult haza, annak tudatában, hogy ma este bizony megtalálja élete párját. 5 után nem sokkal lépett be a lakásba. Ledobta a cuccait a kanapéra és azonnal felhívta Gwent.
- Szia Gwennie!
- Szia Sarah.
- Az estével kapcsolatban kereslek. Tudom, hogy úgy beszéltük meg, hogy te hívsz fel, de nem bírtam várni.
- Oh, igen persze. Fél 8kor kezdődik és Harry munkahelyén lesz.
- Rendben, akkor majd ott találkozunk. Addig is vigyázz magadra.
- Te is.
Telefon kinyom. Fürdőbe beköltözik. Forró zuhany, hajmosás, majd mindenféle kenceficék felkenése az arcra. Végül smink és a frizura elkészítése. 2 óra pampucolás után, már csak annyi dolga volt, hogy magára öltse a délután zsákmányolt ruhakölteményt és felvegye hozzá a kedvenc ezüst Manolo-ját. Kivételesen első intésre kapott taxit, így nem késett el. A hatalmas épület első pillantásra igazán ridegnek tűnt. A belül árválkodó recepciós azonban kedvesen irányította a megfelelő emeletre. Mint később kiderült igen sokan korán érkeztek. Gwen és Harry is jelen volt már. Gwen épp pezsgőt szürcsölt, mikor megpillantotta barátnőjét.
- Szia Sarah! –sietett hozzá. –Csak hogy ideértél.
- Nem is késtem. –mondta sértődötten.
- Tudom, tudom. –mosolygott Gwen. –Na, gyere, bemutatlak néhány jóképű fickónak.
- Jaj, várj már egy kicsit. Még csak most érkeztem.
- Jó, jó.
- Nem is mondtam…
- Mit? –csillant fel Gwen szeme.
- Most próbálom elmondani. –nevetett Sarah. –Na, szóval, tegnap volt egy álmom. És annyira fura volt. Olyan valósághű, hogy szinte már ijesztő.
- És mit álmodtál?
- Egy srác felkért táncolni. De istenemre esküszöm, olyan helyes pasit még sosem láttam. Gyönyörű kék szemei voltak, és szinte angyalian szép arca. Tökéletes volt, érted? Egyszerűen tökéletes… Uh, még most is beleborzongok.
- Hm… Érdekes. –nevetett Gwen. –Tudod, mit? Gyere és keressük meg azt a srácot. Lehet itt lesz valahol.
- Nagyon vicces vagy… - fintorgott Sarah.
 
- Gwen?! Gwennie?!
- Jaj, ne haragudj Sarah. Mindjárt jövök, de Harry szól. Addig nem tudom, igyál valamit és nézz körül.
- Jó, jó. Megleszek.
Sarah elindult, hogy körbejárja a termet és megnézze, milyen a felhozatal. Végül a puncsos tálnál ragadt le. Nézelődött, de sehol nem látott egyetlen számára érdekes egyént sem. Így aztán kiment az erkélyre. –Hm… nem is figyeltem, milyen gyönyörű Manhattan így este.
Miközben a várost csodálta, lépteket hallott. Megfordult és Gwen állt mögötte.
- Hát te? Már vagy 10 perce kereslek.
- Csak kijöttem levegőzni.
- Most már elég levegőt szívtál, úgy hogy gyere csak be.
- Jó, jövök már.
Amint belépett a terembe, elállt a lélegzete. Megragadta Gwen karját.
- Mi az Sarah?
- Ki az a srác ott Harryvel?
- Nem tudom, gondolom, valami üzlettársa lehet. Miért?
- Ő az! Ő az Gwen! A fiú az álmomból!
- Menj már!
- Mondom! Hidd már el! Azonnal mutass be neki!
 
Gwen csak mosolygott egyet, majd elindultak a két fiú irányába.
- Jó estét! –nyújtotta Gwen a kezét az idegen felé. –Harry felesége vagyok, Gwen.
- Jó estét, hölgyem!
- Ő pedig itt a barátnőm. –mutatott Sarahra.
- Sarah vagyok. –mondta a lány, miközben a fekete rózsát figyelte a férfi öltönyére tűzve.
- Én pedig David. –mosolygott a fiú.
- Harry ráérsz egy percre? –súgta férje fülébe Gwen.
- Persze, kicsim.
Egy pillanat alatt eltűntek a színről.
 
- Úgy látszik itt hagytak minket. –konstatálta a helyzetet Sarah.
- Igen, úgy tűnik. –mosolygott ismét David. – Nincs kedved kimenni? Olyan szép a kilátás innen.
- De, szívesen.
Sarah miközben Daviddel beszélgetett, egyre biztosabb volt benne, hogy ez a fiú az álombéli herceg. A hatalmas kék szemek, az arc, minden egybevágott.
- És mi járatban vagy ezen a fogadáson?
- Gwennie hívott meg. Meg van győződve róla, hogy ma este megtalálom életem szerelmét. –nevetett Sarah. –Gondolom te valami üzlet miatt vagy itt. –mondta unottan.
- Nem igazán. Valójában miattad jöttem.
- Miattam? –nézett értetlenül Sarah.
- Pontosan. Tegnap este, ha jól emlékszem, nem fejeztük be a táncunk.
A lány arca rémültté vált. –Ez nem vicces. Beszéltél Gwennel mi? És elmondta, hogy tegnap milyen idióta álmom volt.
- Nem. Egyáltalán. Hidd csak el. Én vagyok. –majd gyengéden megsimította a lány arcát.
Sarah megborzongott. Ugyanaz az érzés, mint tegnap éjjel. Olyan valósághű, olyan kellemes.
- De, hogy? Te nem lehetsz. Hisz csak álmodtam…
Közben megszólalt a zene, melyre az álomban táncoltak. Sarah felkapta a fejét.
- Igen, a mi számunk. –mosolygott David. –Nos, szabad egy táncra hölgyem. –nyújtotta ki karját.
„ I can’t let go…” csendült fel a dal. Sarah félénken fogta meg a fiú kezét, amint elkezdtek táncolni, azonban elhitte, hogy valóban ő az. David az álombeli idegen. A tökéletes angyalarcú tünemény. Szorosan ölelte a fiút, mintha többé el sem akarná engedni. Egyszer csak véget ért a szám. David mélyen a szemébe nézett, amitől Sarah valósággal megbabonázva érezte magát. –Még életemben nem láttam ilyen gyönyörű szemeket. –gondolta.
Ekkor a fiú lassan megcsókolta. Oly finoman, mintha porcelánt tartana kezében, mely bármely pillanatban összetörhet. A lány úgy érezte, ajkai kővé dermednek. – Hideg, jég hideg. Majd holtan zuhant a földre. Nem lélegzett, szíve nem dobbant többé, örök álomba merült.
Mikor Gwen rátalált, arcán mosoly, kezében egy fekete rózsa pihent.

A bejegyzés trackback címe:

https://dita-von-teese.blog.hu/api/trackback/id/tr99769988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása