Nos az alábbi zene valahogy arra ösztönzött, írjak egy verset.:) Így hát tollat ragadtam és papírra vetettem gondolataim:
Nem halhatsz meg nélkülem!
Egy árny, mely minden éjjel eljő
Hideg kezeit arcomra helyezi.
Szemem lehunyva hagyom,
Átjárja testem a mindent elnyomó álom.
Álmaimban élsz,
A rejtett álmok mezején.
Nem tudom neved és
Nem ismerem lényed.
Egy árny, mely álmaimban él.
Minden este várok rá,
Akarom, hogy újra lássam,
Újra érezzem azt a jeges tekintetet arcomon.
Álmaimban élő titokzatos lovag,
Szólj hozzám!
Mondd neved!
Mondd, ki vagy!
Itt várok rád,
Az álmok oltárán.
Kinyitom ablakom.
S várok, csak rád várok.
Szótlan vagy.
Valami bánt, mit nem tudok.
Ölelésed egyre gyengébb
Érzem, szíved erőtlen dobbanását.
Oh, nem!
Nem teheted!
Nem hagyhatsz itt,
Hisz nélküled lélegzetem sincs.
Megáll a szív, nem dobban többé.
Tekintete oly üres.
Arcomon végig csorduló könnycsepp
Mely a semmibe vész.
Felriadok,
Levegőt is alig kapok.
Az éjjelt várom,
Hisz így nem érhet véget ez az álom.
A Hold az égen ragyog
És én várok, csak rád várok.
S végül a hajnal első sugaránál csak ennyit mondok:
Nem halhatsz meg nélkülem!
(És igen, egyes részek valóban a dalból származnak^^)
