A legtöbb ember, ha meghallja ezt a nevet: Marilyn Manson, rögtön undorodva állapítja meg, hogy arról a mocskos, festett sátánista állatról van szó. Nos, ha te is így gondolod, jobb, ha nem is olvasod tovább... Én mindig is bírtam a zenéjét. Letojtam, hogy ki mint gondol róla. Nem foglalkoztam vele. A mai napig sem teszem. Manson egy jelenség. Nem lehet kitörölni az emlékezetekből, amig világ a világ. Azért rengeteg olyan dolgot tett, amivel nem értek egyet, vagy amiben sosem követném a példját... Sokan csak a külső dolgokkal törődnek...smink...polgárpukkasztás...drogok...sátánizmus. De, ha egy kicsit is mélyebbre ásunk, megtaláljuk azt az embert, akit viszont igenis lehet szeretni, tisztelni. Mert őt is lehet tisztelni, mégpedig azért, amit elért, és amit letett az asztalra. '89 óta a pályán van és azt hiszem, még jó pár évig ott is marad. Valószínűleg még az én gyerekim is fognak Manson klippeket látni a tv-ben. Mint tudjuk újságíróként kezdett munkálkodni. Így kissé még közelebb érzem magamhoz, hisz én is ezen a pályán szeretnék maradandót alkotni. Bár ő a zenét választotta végül, sokunk örömére. Ahogy én látom, a művészet élteti. Ha nem alkothatna, abba valószínűleg bele is halna. Itt ismét elértünk egy olyan ponthoz, ami rám is igen jellemző. Persze eszemben sincs magam egy lapon említeni vele, hisz ki vagyok én...hozzá képest a 33. senki... Furcsa dolgok ezek. És a legtöbben nem is értik meg. Elintézik annyival, hogy áh ez a csaj bele van zúgva...Vicces és elszomorító. Elszomorít, hisz nem értik meg, valójában mit is akarok kifejezni. Nem értik meg, hogy csak szeretném tudatni a világgal, hogy akárhogy is van, akárki akármit is gondol, Marilyn Manson művészileg mindig is egy követendő példa marad számomra.
