Az imént ismét elkapott az írhatnék:) Nem tudom, mit is akartam az alábbi kis szösszenettel kifejezni, de most valahogy jobban érzem magam és örülök ennek. Ezért imádok írni, még ha nem is tökéletesek vagy épp élvezhetőek a műveim...
Az évek során sok mindent leírtam már alkotás címszó alatt. Legalábbis próbáltam alkotni. Alkotni valamit, amit remélhetőleg a nagytöbbség elfogad és kedvelni fog. Most valami mégis más. Megváltozott. Érzem, hogy ismét alkotni szeretnék, de nem tudom, merre induljak. Annyi gondolat és érzelem gyülemlett fel bennem. Fájdalom és vidámság egyaránt. Megbántottak, s nem tehetek ellene semmit. Igazából jogom se lenne így érezni, én mégis ezt teszem. Igen, ezt. Mert nem tehet róla az ember, ha valaki fontossá válik a számára, kötődik hozzá. Szeretném kiadni magamból ezeket. Ismét mutatni valami újat, valami élvezhetőt. Ahogy Marilyn Manson acousticus átdolgozásait hallgatom, fantáziám elkalandozik. Behunyom a szemem és hagyom, hogy a gondolatok elragadjanak. Egy romos kastély, egy félig elégett gyertya, egy fekete rózsa. Mind-mind olyan dolgok, melyek szebbé tehetnék az életet. Legalábbis az enyémet. Imádom a sötét, groteszk, olykor ijesztő dolgokat. Van bennük valami csábító...
Végül itt a legfrissebb vers...Nincs még 5 perce, hogy megszületett.
Good Bye
