Nagyon ritkán vagy lehet még nem is írtam komolyabb hangvételű bejegyzést, de most így érzem magam. November 1...halottak napja... Természetesen nem csak a mai napon emlékszem azokra, akiket elvesztettem, de ilyenkor szoktam meggyújtani a gyertyákat. Mindenkinek egy-egy kis mécses. Sajnos 300km választ el tőlük, így nem sűrűn tudom meglátogatni a sírokat, de szerintem nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az itt égő mécsesek értük pislákolnak. Furcsa dolog ez az egész. Nem vagyok istenhívő ember, igazából a szüleim sem azok, így valamelyest érthető is. Viszont van egy sajátos elképzelésem. Az, hogy attól, hogy valaki eltávozik az élők sorából, még nem jelenti azt, hogy megszűnik létezni. Örökké velünk vannak, minden percben és hiszem, hogy egyszer még találkozunk, nem tudom, mikor és hol, de biztosan megtörténik majd. Most lehet legyinteni, hogy jaj de agybeteg ez a csaj, meg ilyesmi. Nem baj, nem érdekel. Ilyenkor szeretek csak ülni és nézni a lángokat és feleleveníteni a régi szép emlékeket. Örülök, hogy van ez a nap, mert a rohanó világban talán nincs idő, hogy kényelmesen, zsepivel felszerelkezve megemlékezzünk. Mert az, hogy szinte minden nap eszünkbe jutnak teljesen más, mint mikor értük ég a gyertya. De ezt most itt abba is hagyom, mert...
És akkor most kicsit általánosabb dolgokról. Tegnap itt aludt Angeem. Tartottunk egy "csajos bulit". Filmet néztünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk komoly és komolytalan dolgokról egyaránt. Álmodoztunk egy csöppet, szóval minden, ami ilyenkor szokott lenni. Egy szó, mint száz jó kis este volt. A mai napom viszont úgy elillant, hogy észre sem vettem. Beterveztem a tételtanulástól kezdve mindent, ehelyett a tv előtt ültem egész nap... Mindegy majd holnap. Tegnap a nagy hévben még ruhát is terveztünk. Meggondoltam magam és úgy döntöttem, inkább saját magam által kitalált ruhában szeretnék a banketten megjelenni. Angee és én is nagy serényen karcoltuk a vonalakat. Mindeddig valami nagy habos-babos estélyit szerettem volna. Most azonban úgy érzem, hogy a kevesebb több. Egy "egyszerű", mégis elegáns estélyit képzeltem el. Az egész ruha fekete, rövid ujjú, aminek az alját egy 2-3cm-es fehér szalag díszíti körben. V kivágású és merevített galléros nyakrésszel, a ruha alján, akárcsak az ujjakon fehér szalag körben, illetve a ruha bal oldalán egy nagyobb méretű fehér masni. Kiegészítőnek egy könyékig érő fekete kesztyűt gondoltam, amire egyetlen egy hatalmas kővel ellátott gyűrűt szeretnék, a hajamba pedig egy kisebb, fekete, csipkés, virágos hajdíszt. Nos ennyi lenne az egész. Remélem, sikerül megvalósítani. Addig azonban illő lesz kicsit belehúzni a fogyásba, mivel a bálnákon nem igazán mutatnak jól az estélyi ruhák...
